A hideg idő beálltával évről évre felmerülő probléma, hogy a hőszigetelő üvegezésű ablakok üvegezésén páralecsapódás keletkezik. Ez sokszor reklamáció forrása lehet.
A régi, rossz légzárású ablakokkal felszerelt lakásokban kisebb a páralecsapódás veszélye, mert ott a nagy légcsere miatt nem emelkedik meg a páratartalom. Igaz, ennek nagy ára van, a fűtési költségeken lehet ezt érezni. Az hogy az ipar elkezdte a jó légzárást nyújtó ablakokat gyártani, elkezdődtek a párásodással, penészesedéssel kapcsolatos reklamációk is. A páralecsapódások a hideg felületeken, az ún. hőhidakon történnek, legyen az üveg, panel sarokcsatlakozás, vagy szigeteletlen monolit vasbeton áthidaló.
A faablak kerete normál 68 mm vastagság esetén fenyő alapanyagból kb. 1,4 W/m2K hő átbocsátási tényezőjű, így ezen csak igen magas belső páratartalom esetén fordul elő páralecsapódás, de egyes régebbi, 2–3 kamrás műanyag profilok ettől rosszabb hőszigeteléssel rendelkeznek, ott még a profilon is lehet páralecsapódás.
A jelenség fizikai törvényszerűségeken alapul, adott külső és belső hőmérséklet, belső relatív páratartalom és üveg hőszigetelési érték mellett törvényszerűen keletkezik páralecsapódás. Teljes egészében el nem kerülhető, legfeljebb gyakorisága csökkenthető. Azonnali megoldásként szellőztetni kell a helységben. Ha gyakori a jelenség, akkor pedig naponta többször kell szellőztetni, kb. 5-10 percig. Ez idő alatt csökken a bent lévő levegő nedvességtartalma.
A párásodás oka, mi a kondenzáció?
Fizikai törvényszerűségek alapján mondhatjuk, hogy a levegő a hőmérsékletétől függő mennyiségű vízgőzt tartalmazhat gőz (pára) formájában. Ha a levegő az adott hőmérsékletének megfelelően maximális vízgőzmennyiséget tartalmazza, akkor telített állapot áll elő, ez a 100%-os relatív páratartalom, ekkor páralecsapódás történik.
Pl. a 20 °C-os levegő 8,65 g/m3 vízgőzt tartalmazva 50% relatív páratartalmú, ha ezt lehűtjük 9,3 °C-ra, akkor ugyanezzel a 8,65 g/m3 páratartalommal elérjük a telített, 100 %-os relatív páratartalmat, páralecsapódás keletkezik. (A 20 °C-os levegő 17,3 g/m3 vízgőzt tartalmazhat, azzal 100%-os a relatív nedvességtartalma.)
Az ablak belső felületén, akár a kereten, akár az üvegezésen, a leghidegebb pontokon indul el a páralecsapódás, annak környezetében ugyanis a levegő messze a belső szobahőmérséklet, pl. 20 C alatt van, tehát ott a fentiek alapján a relatív páratartalom is megnőtt. A leggyakoribb párásodási hely „U” alakban, a hőszigetelő üveg alsó éle mentén van, ugyanis ott a jó hővezető képességű távtartó miatt az él hőmérséklete alacsonyabb, mint egyébként a táblaközepén, ill. az alsó élén az üvegléc felett a szellős, légmozgás is gyenge.
Pl. külső –10 °C-os hőmérséklet esetén a gáztöltésű, lágybevonatos üveg (Ug=1,1 W/m2K) belső alsó élének látszó felülete az üvegbeszorító léc mellett a normál távtartó miatt 7 °C-ra lehűl, az előbbi 8,65 g/m3 vízgőztartalmú üvegünk az alsó élen már régen (már 9,3 °C-tól kezdődően) le is párásodott, holott az üvegtábla a közepén még 15,5 °C-os, tehát ott még nem párásodik.
Nem elég tehát csupán az üveg „U” értéke alapján kombinálni, az üveg éle jóval hidegebb télen, mint a tábla közepe. Ha már az üvegtábla közepén is párásodás lép fel, akkor már nagy a baj. Vagy az üveg nem elég jó hőszigetelésű, vagy a belső térben igen magas a páratartalom. Természetesen az alacsonyabb „U” értékkel rendelkező üveg belső felülete azonos a külső hőmérséklet esetén magasabb, mint a gyengébb hőszigetelésűé.
A kondenzvíz vagy páralecsapódás megjelenésére nemcsak az üvegfelület peremterületén kell számítanunk, hanem az üveg falcban, a tok és a keret között, illetve a szerkezet és a falfelület kapcsolódása helyén is.
A belső tér magas páratartalma növeli a páralecsapódás gyakoriságát. Intenzív páraképződést és ezzel a relatív páratartalom növekedését okozza pl. a konyhában a főzés, a lakásban a ruhaszárítás, fürdőszobában a zuhanyozás, fürdés, de pl. zárt hálószobában a bent alvó emberek kilégzése is igen jelentős. Önmagában a virágok, növények nem jelentenek nagy párakibocsátást, de a sok virág, az öntözés miatt, esetleg a növényháznak használt télikert már jelentős párakibocsátó lehet. Külön cikket érdemelne, hogy pl. az építkezés során milyen nedvességhatások érik a ki nem száradt falazatból, aljzatból az idejekorán beépített ablakot, ahol még a legjobb hőszigetelésű üvegezésen is csurog a pára, görbülnek az alkatrészek, bedagadnak a szárnyak.
Párakibocsátások:
- Személyek (munkavégzéstől függően) 20–200 g/óra
- Főzés 400–800 g/óra
- Zuhanyozás 1500–3000 g/óra
- Kádfürdő 600–1200 g/óra
- Növények 7–20 g/óra
Hogyan előzhető meg a párásodás?
Már kifejlesztették a normál alumínium távtartóknál rosszabb hővezetésű anyagot – meleg peremek – műanyag, ill. nemesacél távtartókat, amelyekkel a kerületi rész nem hűl le a távtartó jó hővezetése miatt, ezek a megoldások azonban most kezdenek elterjedni.
Manapság az 1,4 W/m2K hőszigetelésű lágybevonatos, vagy az 1,1 W/m2K hőszigetelésű lágybevonatos és nemesgáztöltésű egykamrás hőszigetelő üvegek általánosak. Ettől rosszabbakat, pl. a normál 4–16–4 mm réteg felépítésű cca. 2,8 W/m2K hőszigetelésű üveget, nem ajánlatos beépíteni, azok télen gyakran párásodnak.
Nagy felelőssége van az ablakgyártónak abban is, hogy a termékekhez adjon beépítési, használati, kezelési, karbantartási útmutatót, ahol leírja a felhasználó számára, hogy hogyan kell elkerülni a párásodást. Lehetőleg az ablakok az épület kiszárított állapotában kerüljenek beépítésre. Főleg az első fűtési szezonban intenzív fűtéssel, szellőztetéssel kell a még mindig nagy páratartalmat csökkenteni. Az ablakok alatti fűtőtestek később a levegő mozgása miatt csökkentik a párásodás veszélyét. Az épület használata során a nagy páraképződést jelentő helyiségekben szellőztetésről kell gondoskodni, a konyhában, fürdőben ajánlatos gépi elszívással, máshol elegendő lehet egy-két bukószárny résszellőztetővel, vagy napi 2–3-szori rövid kereszthuzat. A jövő a hőcserélővel felszerelt gépi szellőzésé, de erre ma még csekély igény mutatkozik.
Megoldás a párásodás csökkentésére, megszüntetésére
Egy meglévő épületnél ki kell deríteni, a fentiek közül mi lehet a párásodás oka, ez után tudunk tanácsot adni a felhasználónak a párásodás megelőzéséhez, ill. így tudjuk megvédeni egy esetleges reklamáció esetén a termékünket.
Minden bizonnyal a magas belső páratartalom a lecsapódás oka, ezt fűtéssel, szellőztetéssel, vagy a gőzképződés csökkentésével lehet megszüntetni. Az üveg utólagos garanciális cseréje csak akkor kerülhet szóba, ha az nem a megrendelésnek megfelelő volt, egyébként a jobb hőszigetelésű üveg utólagos beépítése csak a költségek megfizetése esetén indokolt.
Tehát amit tehet:
- Szellőztessen rövid ideig (5-10 perc) ablaknyitással, naponta több alkalommal
- Ha kereszthuzatot csinál, gyorsabban cserélődik a levegő, ezzel csökkentheti a levegő páratartalmát és minimális lesz a lakásban a hőmérsékletcsökkenés. Az ajtót és ablakot is nyissuk ki 3-5 perc időtartamra.
- Nedves, vizes ruhákat ne teregessük ki a szobában száradni. Ha van rá lehetőség, odakint tegyük.
- Főzéskor zuhanyzáskor tartsa zárva az ajtót, ablakot és ezt követően gondoskodjon a megfelelő légcseréről.
- Ne engedje, hogy a páratartalom 40% fölé emelkedjen. Mesterséges szellőztető rendszerrel vagy páramentesítő készülékkel oldható meg.
- Igyekezzen a levegő hőmérsékletét állandó hőfokon tartani.
Forrás, részlet: Kocsis Lajos okl. faipari mérnök
Magyar Asztalos és Faipar 2006/2
